A camera obscura nevet lehet már sokan hallották. Ennek a jelentése sötét kamra. Ez vezetett a fényképezőgépekhez (természetesen sok kísérletezéssel, próbálkozással), az az egyszerű tény, hogy egy sötét zárt térbe bejutó fény képet alkot, méghozzá – a fény egyenes vonalú terjedéséből fakadóan – fordított állású, tükrözött képet. Ez működik mérettől függetlenül, legyen az egy kis doboz, vagy egy egész szoba.
Akinek van lehetősége, kedve, próbálja ki otthon! Annyit kell tenni (milyen egyszerűen hangzik, igaz? 🙂 ), hogy az egyik helységünket teljesen lesötétítjük, majd egyetlen egy lyukon beengedjük a fényt. Mi ezt konkrétan egy fotótáborban készítettük el kollégáim segítségével. Egy csoda, ami ott történik 🙂 Egyszerűen , miután hozzászokik a szemünk a sötéthez, és elkezdjük felfedezni a falon, plafonon keletkező képet, meglátni a mozgó alakokat, a fákat, színeket, nem lehet betelni a látvánnyal.
Ahogy írtam, ugyanez megtörténik bárhol (gondoljunk csak a fényes kanál belsejére, vagy pont a hátoldalára), legyen az akár egy kávés, vagy teás doboz. No igen, viszont ezt nem fogjuk látni. Egészen addig, amíg nem teszünk a dobozba a lyukkal szemben egy fényérzékeny papírt. Majd megfelelő segítséggel, és vegyszerekkel (ehhez már némi tapasztalat, és tudás szükségeltetik) elő nem hívjuk, vagy hagyjuk a dobozt napokig exponálni, így a papíron már nem látens (láthatatlan) kép keletkezik, hanem szabad szemmel, előhívás nélkül is érzékelhető fotót kapunk. Ha a nap felé exponálunk, akkor a nap mozgását egy csík fogja ábrázolni.
Ezek a képek egyszerű kávés, teás dobozokkal készültek. A bal oldali kép az előhívott negatív kép, a jobb oldali pedig a digitálisan „átfordított” változat. S hogy miért negatív kép lesz a papíron? Jöjjön egy kis egyszerű, nemtudományos magyarázat:
A fényérzékeny papír fényre sötétedik. Ahol a legtöbb fény éri, ott lesz a legsötétebb, ahol egyáltalán nem éri fény, vagy csak nagyon kevés, ott fehér marad, és így tovább. (Vannak „pozitív papírok” is, ahol rögtön hívás után pozitív kép jelenik meg.) Ezt kihasználva készíthetünk egyszerű lumenoprinteket is: fényérzékeny papírra különböző tárgyakat teszünk, majd vagy előhívjuk, vagy hagyjuk olyan sokáig exponálódni (tehát kint a napon), hogy szabad szemmel is látható kép jelenjen meg.
Ha Téged is érdekel, és kipróbálnád ezt a varázslatot, keress bátran!